Búcsúzik az osztály

Hogy szalad az idő...

Jövőre ötödikesek leszünk, új osztályfőnököt kapunk. Ezért pénteken elbúcsúztunk Dapsy Krisztina tanár nénitől, ami nagyon nehezünkre esett.

Két évvel ezelőtt, harmadik osztályban vett minket a szárnyai alá, és nevelgette, terelgette az osztályt, mint kakukkfiókákat a nádirigó, a fészek melegén. A Szívét osztotta szét közöttünk, bátorított, ha féltünk, vigasztalt, ha bánatosak voltunk, bekötötte sebeinket, ha fájtak, és nem csak a testi, de lelki sebeinket is ellátta.

Nagyon sokat próbáltunk, hogy méltó módon a tőle tanultak alapján köszönhessük meg a két éve fáradalmait.

 Szépen megtanultuk a verseket,- és mondanom sem kell – mindenki meghatódott, de kivételesen nem én indítottam el a „síráslavinát”. Mindenki egy szál virággal köszönt el tőle, és a nagy titokban megvásárolt ajándékkal. Teljesen véletlenül egy olyan porcelán készletet kapott amilyet már a Károlyi kastélyban is megcsodált tanár néni.

Persze ő sem érkezett üres kézzel, névre szóló CD-t kaptunk ajándékba, amin az osztály története van képekben. Befejezésesül csak annyit mondhatok, köszönünk mindent. Viszont vigasztal minket az a tudat, hogy nem végleg búcsúztunk, hiszen tanár néni jövőre is itt tanít a mi iskolánkban.