Pákolitz István: Anyámnak

 Hogyha virág lennék,

 ölelnélek jó illattal;

 hogyha madár lennék,

 dicsérnélek zengő dallal;

 hogyha mennybolt lennék,

aranynappal, ezüst holddal,

beragyognám életedet csillagokkal.

 Virág vagyok:

ékes, piros szirmú, gyönge rózsád,

 madár vagyok:

fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád,

eged is: szépséges aranynappal,

ezüstholddal, beragyogom

életedet csillagokkal.

 Donászy Magda: Anyák napján

 Tavaszodik, kis kertemben

 kinyílik a tulipán.

 Ragyognak a harmatcseppek

 anyák napja hajnalán.

 Kinyílott a bazsarózsa,

kék nefelejcs, tulipán,

 neked adom anyák napján,

 édes-kedves anyukám.

A karácsony férfi-ünnep

 Betlehem, a te hajnalod

Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,

Hogy fia fogant Máriának.

Mienk az arany, myrrha, tömjén

S a nagy fájó gondolatok.

Mienk az élet s kötelez:

Kisded-sírás velünk veszekszik,

 A nagy Titok fejünkre fekszik.

 Óh, testvérek, miénk az élet,

 Bennünket bíztat és sebez.

Óh, élni bús és élni szép:

Áldott az, aki befogadja.

Ma, akinek van édesanyja,

Hím testvérem borulj elébe

S csókold meg sírva a kezét.

Locsolni jöttem...

Locsolni jöttem nem titkolom,

Szép szokás ez így gondolom,

Múljon vizemtől a téli álom,

 Bizony most én ezt kívánom!

Ha a hatás múlik is esztendőre,

Ígérem én itt leszek jövőre.

S nem adok az illendőre,

Locsolok én nyakra főre.

Jó reggelt...

Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál,

 Megöntözlek rózsavízzel, Hogy nem hervadozzál.

 Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam.

Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam..

 Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!