Apja, Petrovics István mészárosmester, szlovák családból származott, de magyarnak vallotta magát. Édesanyja, Hrúz Mária, férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. Szlovák anyanyelvű volt, a magyar nyelv használatára csak asszonykorában tért át. Szülei 1818-ban kötöttek házasságot, mindketten az evangélikus vallást gyakorolták. Előbb Szabadszálláson laktak, majd 1821-ben Kiskőrösre költöztek.

Petőfi Sándor 1822. december 31-én vagy 1823. január 1-jén Kiskőrösön született, ahol még ezen a napon Petrovics Alexanderként keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. (A nevét később ő maga változtatta Petrovics Sándor-ra, majd Petőfi Sándor-ra.) A gyermek születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”. Egyetlen öccse, Petőfi István 1825-ben született.

1824 októberében – egyéves korában – Kiskunfélegyházára költöztek, melyet Petőfi később szülővárosának tekintett. E várost Szülőföldemen (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is.

A család először meglehetősen jó anyagi körülmények között élt. Petrovics István ügyes vállalkozó volt, a mészárszék mellett kocsmát bérelt és működtetett. A család anyagi felemelkedésének helyszíne egy ideig Kiskunfélegyháza volt. A családfő fenntartott két mészárszéket Kiskunfélegyházán, illetve Szabadszálláson, több ingatlan tulajdonosa volt, saját földjeiken és bérelt földeken is gazdálkodott.