Balázs: Mikor döntöttél úgy, hogy színész leszel, esetleg ez volt a gyermekkori álmod?

Krisztián: Már Szuhakállóban óvodás koromban, amikor nagyapámtól tanultam a dalokat, és azt előadtam már akkor nagy sikerem volt. Az iskolában szintén tetszettem a közönségnek, ebből profitáltam, élveztem a sikert, éreztem ebbe az irányba kell tovább lépnem .Igen gyermekoromtól  színész szerettem volna lenni, hiszen láttam hogy ez az embereknek örömet okoz.

Balázs: Milyen érzés színésznek lenni?

Krisztián: Nehéz. Most különösen, szó szerint, hiszen a Süsü jelmezem, kb. 20 kg. De mindez nem számít, majd ti kárpótoltok a nevetésetekkel, és azzal, hogy jól érzitek magatokat az előadáson.

Balázs: Hol kezdted a pályádat és mi volt az első szereped?

Krisztián: Attól függ mit nevezünk pályafutásnak, honnan számítjuk. Első szerepeim még Szuhakállóban az általános iskolában voltak, sokat szerepeltem, versenyeken sok díjat kaptam. De komolyra fordítva a szót, a Pesti színházban a Dzsungel könyve volt az igazi első.

Balázs: Van a kedvenc szereped, van e szerep álmod?

Krisztián: Kedvenc szerepem nincs, mindegyiket egyformán szeretem, mind kedves számomra. Süsüt is szeretem nagyon. Szerepálmon nincs, hiszen ha az ember nem kap meg valamit, amit nagyon akar, csalódás fogja érni.

Balázs: Tudom, hogy vannak szinkronszerepeid, melyek ezek, és melyik a kedvenced?

Krisztián: Olyan sok van, hogy nem emlékszem mindre. A kedvencem talán Sawyer a Lost-ból.

Balázs: Szeretted Süsüt gyerekkorodban?

Krisztián: Néztem Süsüt, de mikor igazán befutott, akkor már nem tévéztem, hanem pecáztam a Szuhán.

Balázs: Nagy kihívásnak érzed-e hogy Bodrogi nyomdokaiba lépsz Süsü szerepével?

Krisztián: Olyan feladat, mintha Vilit, az egeret kellene játszanom. Klasszikus, de számomra minden szerep kihívás.

Balázs: Milyen érzés ismertnek lenni?

Krisztián: Nem vagyok ismert színész, nem érzem magam annak. A nevem hallatán csak azok kapják fel a fejüket, akik tudják, ki vagyok, ismerik a nevemet. Az emberek nem ismernek meg az utcán, néha egy-egy reklámszerep után bizonytalanokká válnak, utánam fordulnak, ismerős vagyok a számukra, de nem tudják, hol láttak.

Balázs: Úgy tudom, van egy zenekarod. Milyen zenét játszotok, és mi a neve?

Krisztián: Rock zenét játszunk, a gyökereket otthonról hoztam, hiszen Kazincbarcika mindig a rock zene központja volt. Egyelőre még mások szerzeményeivel lépünk fel, pl.: Deák Bill, de reméljük, lesznek saját számaink is. Madalina Band a neve, az unokatestvéremtől kapta. Nagyon szeretek zenélni, ott lazítok, ez a hobbym.

Balázs: Milyen érzés, mikor hazajössz Szuhakállóba?

Krisztián: Hazamenni imádok, itt vannak a barátok, a családom, horgásztavak. Igaz, nem Szuhakállóban van, de a Vadna-parkba is szeretek menni.

Balázs: Volt olyan, hogy a közönség előtt hibáztál?

Krisztián: Igen, de szerencsére nem olyan nagyot, hogy a közönség is észrevette volna, és remélem, hogy nem is fogok akkorát.

Balázs: Gratulálunk az eddigi pályafutásodhoz. Köszönöm az interjút.

Az előadás után sikerült találkoznom Csukás Istvánnal, a Süsü írója, aki elmondta, hogy nagyon tetszik neki az új feldolgozás, pár új jelenetet is írt bele.