|
Rudapithecus hungaricus
2007.04.12. 20:30
 Rudabánya és az emberré válás korai szakasza
Rudabánya: a lelőhely és az ásatások története (1965-1978)
Földünk élővilágának története az állandó változások története. A törzsfejlődés - evolúció - bizonyítékait a földtörténeti múlt üledékei őrzik. Különlegesen értékesek számunkra azok az ősmaradványok, amelyek az ember, és az emberhez közel álló lények - főemlősök - fejlődését bizonyítják, dokumentálják
Rudabánya
A Borsod–Abaúj–Zemplén megyében, Kazincbarcikától 18 km-re északra fekvő Ruda-bánya, pontosabban a községtől északkeletre húzódó kicsiny Rudabányai-hegység hazánk, de talán egész Európa egyik legrégibb bányahelye. Másodlagosan keletkezett rézásványokat is rejtő üledékes vasérctelepe eredetileg több helyen a felszínre bukkant, így már a vidék első lakói rátaláltak, és megkezdték kiaknázását, hasznosítását.
Az őskőkor embere az eszközkészítéshez szükséges kőnyersanyagot és a kultikus célokra nélkülözhetetlen – a barnavasérc mállásából származó – vörös festékföldet „termelte”. Az újkőkori népesség felismerte a szerteszét heverő, ágas-bogas termésréz alakíthatóságát, előnyös tulajdonságait, és ebből az „istenadta” fémből már Kr. e. 5500 táján árakat, tűket kalapált, más rézásványokból pedig (azurit, malachit) ékszereket csiszolt, festékport őrölt. Az újabb kutatások valószínűsítik, hogy a Kárpát-medencében előkerült korai rézleletek jelentős részének alapanyaga. A Kr. u. 7-8. század táján jelentek meg a vidéken a szlávok, akik évszázadokig művelték a vasérctelepet, és kis bucakemencéikben nyersvasat olvasztottak, nem csak Rudabányán, hanem a Sajó-Bódva köze több más pontján. A Ruda név is tőlük ered, jelentése az ószlávban ’érc, vasérc’. Eleinte csak a bányára vonatkozhatott, később azonban átvitték az érclelőhely szomszédságában kialakult Árpád-kori településre, amelynek első okleveles említése 1299-ből ismeretes. 1880-tól 1985-ig külszíni nagyüzemű vasércbányászatáról volt nevezetes a község. Napjainkban gipszet fejtenek a közeli Alsótelekes határában, őrizve a bányászat évezredekre visszanyúló hagyományát.
Az emberré válás korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű leletei kerültek elő az 1960-as években Rudabánya külszíni bányájának lignit rétegeiből. Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa érdekes ősmaradványokat talált a Vilmos-bánya területén. A leleteket 1967-ben juttatta el Kretzoi Miklós paleontológushoz, aki a maradványok között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel. A csontokat meghatározva, egy állkapocs alapján új fajt írt le, Rudapithecus hungaricus Kretzoi 1967 néven, majd közel egy évtizeden át őslénytani ásatásokat folytatott a lelőhelyen. A Rudapithecus - közkeletű nevén, "Rudi" - az emberszabású majmok között olyan jellegzetességeket mutat, melyek a további, ember-ősök irányába vezet. A lelőhelyen a Rudapithecus mellett további három új ősi emberszabású majom nemzetség maradványai kerültek elő, melyeket az ásató Bodvapithecus altipalatus, Anapithecus hernyaki, Ataxopithecus serus néven írt le.
A leletek kora megközelítőleg 10 millió év. Kárpát medencére kidolgozott helyi kronológia szerinti Pannon időszak, mely nevét a Pannon tengerről kapta. Ez a fokozatosan kiédesedő vizű sekély tenger a mai Magyarország jelentős területeit borította. Partját mocsaras erdők szegélyezték, ahol a mainál enyhébb, csapadékosabb klíma uralkodott. A tengerparti mocsarak maradványai ma az Északi Középhegység lábainál húzódó lignit-telepek. Ilyen lignittelepen került elő Rudi is. A szenesedett rétegekben gazdag és változatos, a Pannon időszakra jellemző ú.n. Hipparion (háromujjú ősló) - fauna mocsárban elpusztult, vagy oda besodródott állatfajainak csontmaradványai és a környező gazdag növényvilág együtt őrződtek meg számunkra. Ezek többnyire ma már kihalt fajok, melyeknek rokonai azonban ma is élnek, főleg a szubtrópusi és mediterrán régióban.
A lelőhely legfontosabb leletegyüttese azonban kétségkívül az emberszerű főemlős-anyag. Ennek jelentősége, túlzás nélkül mondhatjuk, világszintű. A leletek részletes feldolgozását több évtizedes munkával az ásató, Kretzoi Miklós végezte el. Kretzoi Miklós kutatásainak eredményeit a Magyar Nemzeti Múzeum jelentette meg, angol nyelven
A kutatásokat a nyolcvanas évektől Kordos László irányításával a Magyar Állami Földtani Intézet tovább folytatta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
