Az első teljes, az eredeti nyelvekről való magyar bibliafordítás, az úgynevezett Vizsolyi Biblia, Károli Gáspár munkája. Az elnevezés a kinyomtatás helyére, a Hernád menti Vizsoly községre utal. Itt működött rövid ideig Mantskovit Bálint nyomdája, mely dacolva a protestáns nyomdák elkobzására vonatkozó rendelettel, végül is alig két esztendő alatt kinyomtatta a Bibliát. (Az eredeti, 1590-es kiadást 1981-ben hasonmás változatban megjelentette a Helikon Kiadó.)

Károli - eredeti nevén Radicsics Gáspár (1529 körül-1591) - Nagykárolyban született. A "Károli" nevet Nagykárolyra való emlékezésből és tiszteletből vette föl a kor humanista tudósainak mintájára: Carolus Gasparus. (Mivel írásban a "j" hangot akkor még nem jelölték "ly"-nal, nevének írása Károlinak rögzült. Kiejtése azonban már életében is Károlyi volt, s ma is ennek mondhatjuk, sőt, írhatjuk is.)

Az első teljes magyar Biblia fordítója Brassóban, majd Wittenbergben, a reformáció fellegvárában tanult. Ifjúkorától foglalkoztatta a bibliafordítás kérdése. Gönci beiktatására készített Két könyvében (1563, legújabb kiadás: Károli Gáspár, a gönci prédikátor. Magyar Hírmondó sorozat, Budapest, Magvető Kiadó, 1984) már több szentírási részletet közölt saját fordításában, s a próféciák kiváló ismerőjének bizonyult. Prédikációiban és a felvidéki antitrinitáriusok (szentháromság-tagadók) elleni vitáiban is a Bibliára támaszkodott.

Az 1580-as években az országban dúló pestisjárvány megfosztotta feleségétől és három gyermekétől. Megrázkódtatásai után fogott komolyan a fordításhoz, melynek elkészültében környékbeli prédikátortársai is segédkeztek. A Vizsolyi Biblia elé írott Elöljáró beszédében így vallott erről:

Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt… Követtük e fordításban sok jámbor, tudós embereket, kik… fordították a Bibliát… Akik ezelőtt valami részt fordítottak…, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük

Az elkészült fejezeteket a gyermek Szenci Molnár Albert vitte naponta gyalogszerrel Göncről Vizsolyba. Károli a gyors munkával járó hibákra is figyelmeztette olvasóit:

"Minden keresztény olvasókat kérek…, ha valahol az fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak."

Kisebb-nagyobb tévesztései ellenére Károli fordítása máig legszebb, legjobb bibliafordításunk. Elöljáró beszéde és kommentárjai közvetlenül is tanúsítják, hogy szerzője valóban "Isten nevét hívta segítségül", komolyan hitt a Szentírás isteni ihletettségében. Így valóban Isten Lelke "adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli, hiszen soha nem nyilvánította egyetlen egyház sem hivatalossá, mégis annak számított." (Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Református Zsinati Iroda kiadása, Budapest, 1982, 54-55. l.)

A Vizsolyi Biblia megjelenése után nem sokkal Károli meghalt. Nagy vágya, melyről Szenci Molnár Albertnek beszélt, teljesült: "Csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni". Fordításának javítását maga Szenci kezdte el (Hanaui Biblia, 1608), többen folytatták (Váradi Biblia, 1661, Misztótfalusi Kis Miklós "Aranyos" Bibliája, 1685 stb.).

A Vizsolyi Biblia a XIX-XX. század folyamán több revízión is átesett, de ezek sokszor szinte többet rontottak rajta, mint amennyit javítottak.

Végezetül álljon itt Két könyvéből egy rövid vallomás, minek is tekintette Károli a gyülekezet életében a Bibliát:

"Mostan noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk, mindazáltal lélekben bódogságosak és békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten fiának tudománya, az Evangélium tisztán prédikáltatik, melynek általa az Szentlélek Isten hütöt gerjeszt mibennünk, hogy az mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki bódogság és békesség felőlhaladja a régi testi békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen bennünket, az mint neki kedves, csak az Ő szent igéjének kenyerét ne vegye el közülönk."

Thúri György által szerzett sírfelirat szerint:

Károlyi sarj, Wittenberg szállást, szónoki  széket, 
sírt Gönc földje adott néki, a nagyszerűnek.

(Petrőczi Éva fordítása)