Amikor megérkeztünk, először egy másik épületbe mentünk be, de végül csak sikerült megtalálnunk, hogy hová is indultunk. A múzeumban egy néni és Sanyi  bácsi már várt minket és  együtt jártuk végig a kiállítást.

Első állomásunk a bányászat történetét mutatta be. Volt ott minden, az ősi szerszámoktól a nagyon modern bányászati gépekig. Láthattunk például a ősember kőbaltát, agancsszerszámait, a  utána következő korok bronz, réz szerszámait, olaj mécseseket, karbit lámpát, melyekkel a bányában világítottak, napórákat, lovas vasút makettet. Megnézhettünk közelről még modernek számító földmérő eszközöket, vízszivattyúkat, őskohó makettet, fúrószárat, mentőkészülékeket, sisakokat, oxigénszintmérőket valamint a bányászoknak adományozott kitüntetéseket.A következő teremben az ásványokkal és azok tulajdonságaival és ősi kövületekkel ismerkedhettünk meg. Többek között bauxitot, kvarckristályokat, kalcitot, piritet, galenitet, gipszet, dolomitot, azuritot láthatunk a tárlókban. Ebben a teremben voltak még a világhírű őskori leletek másolatai, a Rudapithecus hungaricus melyet Rudabánya határában találtak meg, bányászati tevékenység közben, mint kortársának, a mamutnak a maradványait. Utunk végén, a kiállítás kedvérét megépített élethű bányába szálltunk alá. Többféle bánya típust tekinthettünk meg, így a sóbánya aládúcolását, és megtudhattuk azt is, hogy a bányáknak kétféle fajtája van, -az egyiket alá kell dúcolni, a másikat nem- a vasérc kitermelése hazánkban csak Rudabányán folyt. Láttuk még a bányászok által használt vízhatlan ruhákat, bányász kobakot, sisaklámpát, és a bányatelefont. Az alagút végén fényt látva, mosolyra húzódott a szánk, mivel zsákbamacskát is vásárolhattunk.

Ez egy nagyon élvezetes és tanulságos péntek tizenharmadika volt.