A Tokaj hegyaljai borvidék

Koronás fők, hatalmas birodalmak urai fogyasztották és kínálták lakomáikon az elmúlt évszázadok során Toka-hegyalja aranyát. Magyarországon már gyermekként megtanulja az ember a Himnusz soraival: "Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél…", valamint hallja a Napkirálynak, XIV. Lajosnak tulajdonított mondatot, miszerint a Tokaji "a királyok bora és a borok királya" ("Vinum regum - rex vinorum"). A Tokaji Aszú néven elterjedt borspecialitást az évszázadok során világszerte mindenütt megismerték. A Tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet - a világon elsőként - zárt borvidékké nyilvánította. Ez azonban kötelezettségekkel is járt: a bortermelés ezen a vidéken közel 3 évszázada szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik. A kultúrtáj hűen mutatja be az ebben a régióban meghonosodott bortermelés, egy borspecialitás készítésének történelmi hagyományait - hiszen ezek a speciális igények formálták a pincék és pincészetek formai megjelenését, mely eltér Magyarország más tájaitól. Az UNESCO Világörökség Bizottsága a Tokaji borvidéket 2002-ben mint kultúrtájat felvette a Világörökségi Listára.

Az Aggteleki és a Szlovák karszt barlangjai

A Magyarország északkeleti és Szlovákia délkeleti határán elterülő Aggteleki- és Szlovák-karszt természeti és kultúrtörténeti értékekben egyedülállóan gazdag, összefüggő barlangrendszere a két ország közös felterjesztése alapján 1995-ben került az UNESCO Világörökség Listájára. A felvétel mellett szóló legfőbb szakmai érv a felszín alatti világ természeti formáinak rendkívüli változatossága, komplexitása és viszonylagos érintetlensége volt, és sokat nyomott a latban az is, hogy a szinte sértetlen természeti értékek sértetlen állapotban való megőrzése garantálható. Az Aggteleki és Szlovák karszt leghíresebb barlangja a Baradla-Domica barlangrendszer, melynek eddig feltárt oldalágaival együtt mért összhosszúsága 25 km - ezáltal Magyarország és a mérsékelt égöv leghosszabb barlangjának számít (A Szlovákiában fekvő 5,6 km-es rész a Domica-barlang). A karsztvidék további nevezetes barlangjai: a Földváry- és Rákóczi-barlang az Esztramoson, a légúti megbetegedésben szenvedők gyógyítására alkalmas Béke-barlang, a Vecsem-bükki hasadék, mely hazánk második legmélyebb barlangja és a hidrológiai jelentőségű Vass Imre-barlang.

A Baradla-barlangot az 1549-ben Baselben G. Wernher által megjelentetett írás említi először, majd Bél Mátyás 1742-ben Bécsben kiadott tanulmánya. Az első részletesebb leírás azonban csak 1781-ben jelent meg róla a bécsi Ungarisches Magazin-ban, német nyelven. 1794-ben Sartory József készítette el az első felmérést (ez a rajz a világ első, mérnök által készített barlangtérképe), Farkas János pedig az első részletes leírást. Az első részletes leírás és nyomtatásban is megjelent térkép 1807-ből Raisz Keresztélynek köszönhető.

A régészeti feltárások során talált számtalan lelet bizonyítja, hogy a barlangok némelyikét már az őskor embere is ismerte, sőt, lakhelyéül használta. Aggtelek és környéke tehát mind a földfelszín felett, mind a földfelszín alatt egyedi látnivalókat tartogat az odalátogatók számára. A Baradla-barlang kiváló akusztikájú, kivételes hangversenytermében egyedi élményt jelentő komolyzenei barlangkoncerteket rendeznek.