A Hortobágy sajátos földrajzi tájegység: Magyarország legtágasabb legelőterülete, amely az egyik jellemző ősfoglalkozást, az állattenyésztést annak régi vonásaival együtt máig megőrizte. Az 1999-től a Világörökség részeként számon tartott terület magában foglalja a Hortobágyot és a Nagykunság jelentős részét, valamint a vidék arculatát meghatározó építészeti emlékeket, mint amilyen a hortobágyi Kilenclyukú híd, a Hortobágyi Csárda és a pásztorvilág életét bemutató Pásztormúzeum épülete. A Hortobágy vidéke Hajdú-Bihar megye legmelegebb része. A napi hőingadozás nagy, a nappalok tikkasztó hőségét a hűvösebb, felfrissülést hozó éjszakák teszik elviselhetőbbé. A tíznél több halastó mellett három észak-déli irányú, jelentősebb vízfolyást találunk a Hortobágyon. Természetes víz a pusztát középen átszelő Hortobágy folyó. A Keleti- és a Nyugati-főcsatorna a nemzeti park peremén szállítja a Tisza vizét.