Osztálykirándulás a Zemplénben

Már az előtte lévő napokban is nagy volt az izgalom. Kutatómunkát végeztünk a Zemplén nevezetességeiről, hogy tudjuk hová is megyünk.

Kora hajnalban indultunk (reggel 6 óra), de a felkelés senkinek sem volt gond. Sajnos Olivér nem jött el.

Az első uticélunk a remek kis Ford Transit-tal Hollóháza volt. A buszon valóságos „magán diszkó” (mobiltelefon) és „cserekereskedelem” folyt: 1 ropi = 1 csipsz.

                                            1 drazsé = 1 csokis mazsola

Sajnos útközben többször meg kellett állni, mert Piroska rosszul érezte magát. Valamint Molnár István folyó ügyei intézése közben csalánba esett. („De csalánba nem üt a menykő”- Molnár István).

Utunk szinte az országhatár mentén vezetett, kaptuk is az SMS-eket: Welcome to Sk.

Hollóházára érkezvén már vártak minket a Gyár bejáratánál. Sok dolgot tanultunk pl. a porcelángyártásról, magáról az alapanyagokról, valamint a porcelán festésről. 1777-ben

a Károlyi család üveghutát alapított, ez a mai gyár elődje, a 19. sz.-ban a kis üveghuták már nem tudták felvenni a versenyt a nagyüzemekkel, így kőedény gyárrá alakították át.

1956 után áttértek a porcelángyártásra.

Azt is megtapasztalhattuk a saját fülünkkel, hogy a hibás, selejtes áruk nem kerülhetnek piacra. Ezeket egyszerűen összetörik: először, úgy gondoltuk, egy egész tányér sorozat véletlenül dőlt fel, de később láttuk, hogy csak a selejtezés folyik. Pedig de jó lett volna az nekünk! A festés saját kezűleg és matricázással készül. A minták egyedi tervezésűek.

Sajnos a Gyárban nem lehetett fotózni.

A Múzeumban is megtudtunk egy-két érdekességet: mint pl. hogy a Magyar Nagydíj dobogós helyezettjei Hollóházi porcelánt kapnak. Találtunk egy óriási porcelánt, ami a Red-Bull energiaitalt ábrázolja 3D-ben. A sok-sok tányér közül egy magyar címeres tetszett a legjobban. A kedvezményes ajándékboltban mindenki kedvére vásárolhatott, csaknem egy doboz porcelánnal tértünk haza.

Hollóháza után a Füzéri Vár következett. Olyan meredek emelkedőn mentünk felfelé, mint egy / jel. A különleges és védett vulkáni kúp tetejére a 13. sz. elején építették a várat. Legkorábbi és legszebb fekvésű váraink egyike. Egy évig itt őrizték a magyar koronát. A várat fokozatosan rekonstruálják, ott jártunkkor is folytak a munkálatok. Ezeket az ott készült fotókon láthatjátok.

Harmadik állomásunk Füzzérradványon a Károlyi kastély volt. 1827-ben a kastély Károlyi István birtokába került. Majd fia Ede nagyszabású építkezést kezdeményezett, a tervező építésze Ibl Miklós volt. Ede fia László és neki a fia István az 1930-as években luxusszállóként működtette a kastélyt. A kastélyban összesen 17 különböző stílusú kandalló található, ebből nekünk hetet mutattak meg hét szobában. A burkolatok márványból vannak,

Hatalmas csillárok, tálaló szekrények és stílusosan hollóházi porcelánnal terített asztal várt.

A kastély parkjában gyönyörű platánfákat, fenyőfákat, tölgyfákat és tulipánfát láttunk.

Körutazásunk következő állomása a Sátoraljaújhely melletti Széphalom volt.

A Kazinczy-Emlékcsarnok kiállításának anyagát a nagy író unokája Becske Bálint gyűjtötte össze.

Kazinczy nyelvújító volt, a Tövisek és Virágok epigrammával kezdődött a nyelvújítási harc.

A Nagy Titok

Jót’ s jól’! Ebben áll a nagy titok. Ezt

                                       ha nem érted,

Szánts és vess, s hagyjad másnak az

                                       Áldozatot.”

Örülünk, hogy van egy hely Magyarországon ahol a magyar nyelvet tiszteletben tartják.

Mi kokárdával és zászlóval tisztelegtünk a „nyelvújítók” előtt.

A Huszár Panzióban Sárospatakon bőséges, ízletes ebéd fogadott. Majd a várat néztük meg.

Sárospatak várát, több híres nemesi család is birtokolta, többek között a Dobó család, a Lorántffyak, majd a Rákóczi család. Első Rákóczi Györgynek itt ajánlották fel az Erdélyi fejedelemséget. A város lakói aktív részt vállaltak az 1848-49- es forradalom és szabadságharcban is.

A várban papucsot húztunk és megtekintettük a kiállítást. Majd végig sétáltunk a várfalon és megnéztük a Bodrogot.

Az eredeti utitervünket megváltoztattuk a sok megállás miatt, így Erdőbénye felé kanyarodtunk és Vizsolyt ki kellett hagyni.

Éppen időben érkeztünk Boldogkőváraljára, még nyitva volt a vár. A tatárjárás után épült vár nagyon szép és jó állapotban van. És most már el tudjuk képzelni, ami a legenda szerint is igaz, hogy milyen boldogok voltak a tündérek ebben a várban. Külön örülünk, hogy a kirándulás hangulatát a nap végén „hangulatgyűrű” vásárlásával zárhattuk.

A gyűrű szerint mindenki boldogan hagyta a háta mögött ezt a várat és a Zemplént.

Természetesen a fagyizás sem maradt el, Sajószentpéteren Ramada fyagyizójánál.