Kecskebéka

Ismertetõi : a kifejlõdött béka átlagosan 10 cm hosszú. Alakja meglehetõsen karcsú, feje keskeny és elhegyesedõ. Az orrcsúcs kevésbé hegyes, mint a kis tavi békáé, de nem is olyan lekerekített, mint a kacagó békáé. Hátoldalának színe és rajzolata változó. A világoszöld színárnyalatok az uralkodók, de barnás, ritkán kékes is lehet, gyakran sötét foltos. A világos hosszanti hátcsík is elõfordul. A törzs két oldalán hosszanti mirigypárkány vonul végig. A combok hátoldala többnyire barnás vagy feketés színû és sárgásan vagy narancssárgán márványozott.

Elterjedési területe: a kecskebékák hibrid karaktere miatt pontos elterjedési területük aligha határozható meg.

Élõhelye: különbözõ kisebb és nagyobb, nyugalmas vizek, különösen olyanok, amelyekben dús vízinövény-állományok is nõnek. Gyakran nagy tömegben él.

Tápláléka: rovarok és egyéb apró állatok, de ezenkívül halak, más kétéltûek, még a saját fajbeliek is.
 

Ismertetõi: mindenki ismeri, legfeljebb a hozzá nagyon hasonló földközi-tengeri levelibékával téveszt etõ össze. Attól azonban világosan megkülönbözteti az a rendszerint jól kifejlõdött és az állat nyugalmi helyzetében is szembetûnõ, néha fehérrel szegett feketés csík, amely a hasoldal fehér színét a hát zöldjétõl elválasztja. Ez a csík az orrlyuktól a szemen át, az oldalak mentén a hátsó végtag kezdetéig húzódik, s ott elõrefelé fordított hurkot vet. A lábujjak végén tapadókorong van.

Élõhelye: elsõsorban a folyóvölgyek, ahol ligetek, nyirkos erdõk találhatók, pocsolyákkal, kisebb tavakkal, nádasokkal váltakozva, de dús bokrú kertekben is megtaláljuk, ahol vízhez juthat.

Elterjedési területe: Észak-Afrikától Közép-, Dél-Európán és Ázsián keresztül Japánig húzódik. Fõleg a síkvidékeken honos, a hegységekben 600-800 m magasságig hatol fel.

Tápláléka: apró repülõk rovarok, pókok és egyéb kis termetû ízeltlábúak.